A törpék városa

A hazai terepünket követően rengeteg időnk volt pihenni, ugyanis a következő utazásunkra csak Karácsony után került sor. A többiek közölték velem, hogy ez már nem terepgyakorlatként lesz számon tartva, ez már egy extra utazásnak számít, amelyet ugyan egy tanárunk szervez, de a Taizéi közösség kapcsán. A közösség minden év végén ökomenikus ifjusági találkozókat tart Európa nagyvárosaiban, amelyek rendszerint fiatalok tízezreit vonzzák. Mikor meghallottam mennyien leszünk, leesett az állam. Ennyi emberrel még soha életemben nem találkoztam (kicsit reménykedtem benne, hogy néhány macitársam is részt vesz majd ezen). Azt mesélték, hogy a találkozók célja egy előre meghatározott tematika szerinti közös gondolkodás (marmaládé, megvan), közös ima (kérlek Macisten, hogy mindig legyen marmaládé, megvan), ezáltal a nemzetek közötti párbeszéd és bizalom erősítése (marmaládét mindenkinek!).

Megtudtam azt is, hogy a szilveszteri ünnepséget is itt töltjük. Na de mi az a szilveszter? Nem igazán értettem, de időközben kiderült, hogy... erről majd később mesélek, kezdjük a legelején. Lengyelországi utunknak december 27-én délután vágtunk neki, ismételten buszozással. Kicsit ódzkodtam tőle, hogy megint annyit buszozunk majd, mint Görögországig, de valami internetes térképen, azt hiszem a GoogleMopszon utánanéztem, és örömmel láttam, hogy csak 12 óra 38 percet fogunk utazni. Fel is készültem az útra a kedvenc maci-mixeimmel, amelyek nagyrészét a Legsötétebb Peruban élő bongón kiválóan játszó medvetársaim játszanak. Zenehallgatás közben elkezdtem Lucy nénikém legújabb levelének az olvasását, elfeledve a tényt, hogy az olvasás mennyire elálmosít, így nagyon gyorsan, mély álomba szenderültem. Arra ébredtem, hogy megérkeztünk Wroclaw-ba (látszik, hogy a medvék téli álmot alszanak, ki alszik végig egy közel 13 órás buszos utat?). Első megállónk wroclawi sportcsarnokban volt, ahol eligazítást kaptunk a következő pár napi Taizéi ökumenikus eseményekről. Wroclaw-ban és hozzá közeli kisvárosokban szállásoltak el minket kettesével az ottani családoknál. Nagyon érdekes volt, az a család akikhez én kerültem. Ők nem tudtak macinyelven, én pedig nem tudtam lengyelül.

Első napokban megtudtam, hogy Wroclawot a „törpék városának” is nevezik. Furcsának tartottam, hogy a törpék miért éppen egy ilyen nagy városban szeretnének élni, de egyik diáktársam, egy utikönyv segítségével megmagyarázta, hogy a törpék még a kommunista időszakban jelentek meg a városban, azért, hogy a közönség lássa a kommunista rezsim elleni alternatívát. Mivel a rendőrök lefestettek minden freskót/falfestményt, a „Narancs alternatíva” szervezet (de én csak marmalternatívának hívom) törpéket kezdett el a város különböző részeire felfesteni, később pedig kis bronz szobrok is megjelentek a város különböző részein. Próbáltam az egész törpét megkeresni, és meglátogatni, de akkor valószínűleg még ma is a város utcáit járnám.

A város főterén sétáltunk – a Ryneken - , ahol a karácsonyi vásár zaja és hangulata vett körbe minket, és ennek hatására, ismét a karácsonyi hangulat lett úrrá rajtam. Ahogy sétáltunk a törpék világában, nagyon sok színes falú házat láttunk. A szivárványnegyedben, ahogy én hívtam, megnéztük a Városházát, illetve gótikus és reneszánsz épületeket, amelyeket az építészet órán tanultak alapján próbáltunk elemezni. Ezt követően néhány templomot is meglátogattunk: a Keresztelő Szent János – templomot, illetve a Szent Mária székesegyházat. Ezek a templomok nagyon magasak voltak, én pedig olyan kicsinek érteztem magam mellettük, mint egy törpe. Már-már kezdtem átérezni mit érezhetnek az évtizedek óta itt élő törpikék.

Kicsit odébb, felfedeztük a a Jancsi és Juliska házakat, amelyek, mint a képen is látszik egymásba vannak fonódva egy kis hidacska által. Még kisbocskoromban mesélt Jancsiról és Juliskáról a bácsikám, de ő Hanzelnek és Grétának hívta őket. Nekem nem volt testvérem, bár jó lett volna valakivel megosztani Lucy néni marmaládés szendvicsét. A sok séta után megéheztünk,így beültünk egy étterembe, ahol a finom étel mellett végre kicsit megmelegedtünk. Ezt követően mindenki igyekezett a hajlékába visszatérni, mivel másnap került sor a szilveszteri ünnepségre, amelyre egy különleges produkcióval készülök, de erről majd a következő bejegyzésben olvashattok.

Amennyiben a következő heti bejegyzésig szeretnétek velünk együtt játszani, látogassatok el a Terepnapló Facebook oldalára, ahol a már meglévő izgalmas tartalmak mellett, folyamatosan érkeznek az újabbnál újabb bejegyzések.

Köszönettel,

Paddington🐾